Barion Pixel

Volt egy kis fennakadás: a Hook-Ups-sztori

Benedek Csanád

2022.07.05.

12 perc

A Hook-Ups egy amerikai gördeszka márka volt (most újra van), amit Jeremy Klein hozott létre 1993-ban, és amely arról ismert, hogy termékeiken japán animációs stílusú női karaktereket és szörnyeket használ(t). Ezzel még nem mondtunk sokat, de a mai gyerekek el nem tudják képzelni ez mennyire friss, új, már-már perverz volt a kilencvenes években. Egyszerűen ilyen pólók nem voltak sehol.

Japánban hentai biztos nem kerülhetett ki pólószitázásra, Amerikában akkor még nem tudták mi is ez. Ez akkor nagyon vad volt, határozottan az, ezt most nem lehet elmagyarázni. Vedd úgy, hogy senki nem vágta az animéket, a hentai-t főleg nem. A másik dolog, hogy ez a manga-anime popkulturális trend csak az elmúlt 10 évben tetőzött. A Dragon Ball volt az első, ami elérte a nyugati gyerekek ingerküszöbét. A Sailormoon-szerű édeskés dolgok inkább cikik voltak. A Hook-Ups már a nevével is megelőzte a korát, hát még a grafikáival.

A hook up szó jelentésének változása
A szó története körülbelül a magyarban a „köcsög” szó etimológiájához hasonlítható, olyan vonatkozásban, hogy szinte senki nem használja már a szó eredeti értelmében.

A hook up kifejezést, ha egy nagyon idős ember mondja, az valószínűleg azt jelenti, hogy egyszerűen csak időt tölt valakivel vagy sokáig telefonál.
Általában, ha a modern, fiatalos felnőttek használják, ez azt jelenti, hogy jól kijönni valakivel egymáson lógni, gyakran olyan verzióban, hogy egymásra kattan két ember.

A mai szleng kifejezését azért is merték Kleinék használni, mert akkor még annyira argó volt, hogy nem tiltották be. Ma már, aki 35 év alatt használja vagy idősebb és tájékozottabb, általában azt jelenti, hogy szexel valakivel.
De konkrétan a felcsíphető prostira is értik. Vagyis az esetek 99%-ban csak erre értik.

Szóval adva van egy márka, aminek vadak a grafikái, és a beavatottak tudják, hogy a neve is az.
A siker gyorsan jött és mindenki le is koppintotta. Egy újabb történet a független gördeszkamárkák történetéből, akik történelmet csináltak és a hasznot a nagy brandek aratták le később.

Mr. félreértett Playboy avagy Jeremy Klein
Jeremy Klein 1971. július 12-én született és Mark Gonzales-hez és Ed Templetonhoz hasonlóan a képzőművész deszkásokat erősíti. Kleinről sokan sokat gondoltak, de a lényeg, hogy sosem volt egy perverz mutogatós bácsi. Ellenben sokat tett a független gördeszkasport életben tartásáért. A tudatos deszkások közé tartozik, aki a divat előtt járt mindig. Nagy multiellenes arc és a túlárazott Supreme kamudeszkás hype ellen is ki szokott kelni. Az oldalán teljesen korrekt áron van minden.

Jeremy Klein 2021.
Jeremy Klein – World Industries pro – 1989.

Klein a Steve Rocco által alapított World Industries pro deszkásaként került igazán fókuszba. Majd rövidesen Tony Hawk Birdhouse cégéhez igazolt, ahol 16 évet töltött a csapat oszlopos tagjaként és egyben a brand fő dizájnereként, egészen 2008-as visszavonulásáig.

Volt egy kis fennakadás
A Hook-Ups pólómárkaként indult 1993 nyarán, egy icipici deszkás cég volt, 4 pólódizájn és egy nadrág, ennyi. A kezdeti siker hatására egy év múlva már lapokat is elkezdtek kiadni. Klein ragaszkodott hozzá, hogy csak az számít igazi deszkáscégnek, aki ad ki lapokat is.

Jeremy Klein nagyon bírta az anime témát, már a Birdhouse-nál is volt ilyen lapja. A gördeszkagrafika a nyolcvanas-kilencvens években sokkal vadabb és cenzúrázatlanabb volt, igazi művészek dolgoztak igazi ötletekkel. Szinte biztos, hogy semmilyen marketingcsapattal nem egyeztettek. D.I.Y (csináld magad) mozgalom eredeti szelleme ekkor még átsugárzott a skate-kultúrán. Persze úgy is mesélhetném a sztorit, hogy nagyon sok lapdizájnt betiltottak, bepereltek, de ez egy másik történet.

A Hook-Ups mindig is az a márka volt, amelyre gyerekként vágytál,
de tudtad, hogy anyukád nem fogja megvenni a grafika miatt.

Érdekes módon a school is sucks pólói nem verték ki a biztosítékot, de volt pár olyan, ahol bugyit és cicit, miegymást villantottak a rajzolt figurák, meg főleg az, amikor két lány egy banánt majszol, sok volt a kaliforniai anyukáknak.

Na, ezekre tilalmat adtak ki és nem lehetett viselni a kaliforniai iskolai körzetek (California area school district) területén. Ezzel csak egy dolgot értek el, minden gyerek ilyet akart, másfelől a képregényrajongók is imádták a Hook-Ups pólóit.

Az Alice in Wonderland lett minden idők egyik legtöbbet eladott lapsorozata. Úgy, hogy nem is egy pro neve volt a lapon.

Aztán azt se feledjük, hogy Hook-Ups-lapokat nem lehetett mindenhol kapni, csak a rendes helyi deszkásboltokban. A történetben a szép és a szomorú is egyszerre, hogy az igazán nagy hasznot nem Jeremy Klein kereste vele, hanem a Blitz Entertainment, de ők is buktak vele nagyot.

A márka a Blitz Distribution család része volt, akik akkoriban olyan márkákat forgalmaztak, mint a Birdhouse, a Black Label és a SK8Mafia. Az első korai hype után a Hook-Ups mögé álltak és még nagyobbat szakítottak rajta, ekkor vérszemet kaptak, és elkezdtek cipőket is gyártani. Bezony, olyan is vala. Ami aztán nem lett népszerű, és a cég visszaesett Klein szintre, Klein kezébe. Az elmúlt 10 évben az anime mainstream fellendülése határozottan túltelítette a piacot. Klein volt az egyik első fecske, aki polgárpukkasztásból rajzolt fétiscsajokkal sokkolta a világot. Sportághoz tartozó grafika sosem volt ennyire szabados, mint a Hook-Ups.

Egyéb Hook-Ups hot shot videók

Ha már Hook-Ups, akkor hot shot is – érti aki érti.
Rémségek kicsiny Klein boltja nem csak erről volt híres. Az első videójuk a Hook-Ups „Asian Goddess” (1994) zenéjével és stílusával is kitűnt az akkori közegből. A videó anyaga nyolcvanas évekbeli japán szintipop, elütött az akkori punk vagy hiphop zenéket tartalmazó deszkás videóktól.

Geoff Rowley, Tom Penny, Rune Glifberg, Willy Santos, Tony Hawk csupa legenda csapatja a csapatban, ami nincs is, mert ők nem voltak a hivatalos Hook-Ups-deszkások. Ugyanis Hook-Ups-csapat nem létezett. Ez külön érdekessége a videónak, és az is, hogy sok kaszkadőr jellegű őrültséget tartalmazott.

Klein lángoló ruhában deszkázott, furgonnal ütközött, kaszkadőrmutatványokat adott be a Jackass ideje előtt még.

A Destroying America második Hook-Ups videó már majdnem Jackass, de mindenképp CKY-stílus, csak komolyabb gördeszkás jelenléttel. Marc Gonzales, Kirchart, az akkor még inkább deszkás, mint prankster Bam Margera, Willy Santos és persze Klein vitte az égő turnét, ami szó szerint az volt.

Az 1999-es Hook-Ups Tournak a Transworld külön cikket is szentelt.

Így számolt be erről Klein: „A kimondatlan igazság az volt, hogy bármikor meghalhattunk volna. Ez már csak így volt. Leadtuk az életünket egy srácnak, aki kaszkadőrműsorokat csinált a Universal Studionak. Hagyott ránk négy óriási tartály propánt, és egy nyolc láb magas, fekete szörnyeteget csőből és tömlőből, ami lángokat lövellt, amitől a hőmérséklet olyan magasra emelkedett, hogy amikor áthaladtál a tűzkarikán vagy mellette, nem volt szabad levegőt venni, mert a tüdőd megéghetett és összeeshetett. Valószínűleg jobb volt, hogy indulás előtt nem mutattuk meg a stábnak, mit csinál a tűzkarika, mert biztos lett volna, aki lemondja. De mindenki azt hitte, hogy ez olyan lesz, mint egy normál túra, Hook-Ups stílusban: egész éjszaka vezetni, deszkázni egy kicsit, dedikálni, szemetelni, tűzijátékot lőni, és újra indulni. Nem az volt.”

Valódi veszély volt az is (ami miatt amúgy majdnem minden államban megbüntették őket, és megígértették velük, hogy a következő lehetséges helyen kipakolnak), hogy a nagynyomású palackok és a rendszer életveszélyes volt, nem szabadott volna emberek között egy furgonban szállítani. Erre külön járművek vannak speciális tartályokkal.

Férfikezek a lányok mögött, avagy a Hook-Ups grafikusai
Ha érdekelnek a 90-es évek furcsa grafikái vagy netán csak ez csábított a gördeszkás dizájn világába, akkor Sean Clivert és Mark McKee-t minimum ismerned kell.
A témáról van külön cikkünk is.

Jeremy Klein is rajzolt anime csajokat, de sokkal lassabban, mint Clive, emellett Seannak saját stílusa volt. A mostani manga képeket használó cégek csak copycat másolók, ezért a Hook-Ups a mai napig egyedinek hat.

Ami az animepornó műfajt illeti, azt hiszik egyesek, hogy mi a téma szakértői voltunk, de ez nem igaz, akkoriban nehézkes is volt szerezni ilyen mangákat, meg mindez Jeremy Klein egy vicces ötletéből származott. Egy hozzávetőleges elképzelést adott nekem arról, hogy mit akar, így igazából csak bérelt kézpár voltam. Mellesleg valószínűleg ő volt a legjobb művészeti igazgató, akivel valaha együtt dolgoztam. Klein őszintén élvezi és nagyra értékeli a gördeszkázás grafikai oldalát.” – nyilatkozta a kétes manga szakértelméről Clive.

Sokan nem tudják, de nemcsak az anime csaj sorozat volt, hanem valószerűtlen kungfu-sorozat is, ahol Street Fighteres Chun Lee fejbe rúgja, lerúgja a deszkázó Jeremy Kleint. Hook-Ups pólógyűjtő, 3 perc környékén mutatja ezt.

Aztán ott volt a Devilmen-sorozat, ami egy klasszikus Marvel vagy manga képregényszörnyet idéz. Ezen kívül a valószínűleg ma már komoly jogi problémába ütköző képsorozatok, ahol ázsiai stripper-lányok fotóit tették a pólókra. Egészen biztos, hogy ezeket illegálisan nyomtatták, nem lett volna pénzük ezeket a kilencvenes években kifizetni.

Kézműves deszkázás: Hook-Ups jelen és múlt
A rajzolt kinky dolgok, az ilyen jellegű anime pólók a 90-es években forradalmiak voltak. A túltelített piac miatt Jeremy Klein sokáig nem törődött a manga vonallal. Aztán gondolom ő is észrevette, hogy az Ebayen akár 200.000 forintért is láthatsz használt Hook-Ups-pólókat. Klein oldalain sok régi dizájnt újra kiadtak a Covid alatt.

JK Industries amúgy egy elég különleges sztori magában is. Fun fact: annyira kicsi és családias volt sokáig, hogy ha rendeltél és kérted, ő maga aláírta a lapot, amit Klein csinált a HU-val, az ma is egyedi. Általában most a deszkás multik csak jellegtelen nagymellű anime csajszikat sorozatgyártanak vagy üzletet kötnek egy bizonyos képregénysorozattal.

A Klein-deszkák lányai még most is kitűnnek a tömegből részletességükkel és eredeti koncepciójukkal. És az a tény, hogy kézi szitanyomással és korlátozott példányszámban készültek, azt mutatja, hogy a művészi oldalt szerette vinni a kis független cégében. Sok más stílusú lapot vagy egyedi, kézzel rajzolt, fújt deszkalapot is adnak ki a mai napig. Ez még a régi független D.I.Y-iskola, ahol a lapokat kézzel szitázták, sokkal személyesebbnek, egyedinek érezték ezt maguk a deszkások is. Ennek a vonulatnak egy viccesebb verziója a Hook-Ups, de Jeremy Klein rémséges kicsiny gördeszkaboltjában sok érdekesség megbújik még. Érdemes csemegézni.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

J. Grant Brittain, aki nemcsak művészetté, hanem egy életforma kifejezőeszközévé tette a gördeszkás fotózást

Ridin’ High. Keretbe foglalt pillanatok.

Törvényen kívüli deszkások

Ryan Sheckler és a siker ára

Rodney Mullen – Az ember, aki újra feltalálta a gördeszkát

Miért emelkednek a gördeszka lapok árai?